The Sound of Love - 75 (Epilógus)

75. - Epilógus

Los Angelesre kellemes vasárnap délelőtt köszöntött. A megapolisz peremén, egy kisvárosias lakóövezet egyik takaros kis házikójában Tiffany serénykedett, de óvatosan ügyelt arra, hogy minden mozdulata a lehető legkisebb nesszel járjon. Óvatosan pakolta el az itt-ott heverésző ruhadarabokat, majd dolga végeztével mosolyogva, de szinte hangtalanul csettintett egyet.

– Ez is megvan! – mosolyogta, majd büszkén leült az íróasztalhoz, ahol rögtön be is kapcsolta a laptopját. A számítógép néhány másodperc múlva üzemkész állapotban volt, majd Fany megnyitotta a „Naplóm” nevű dokumentumot, és sietve gépelni kezdett.

„Drága Seobaby! Nem telik el nap, hogy ne gondoljak rád, Oppának is nagyon hiányzol. Tudom, több, mint két éve lesz már, hogy itt kellett hagyjál bennünket, és egyre ritkábban írok a naplómba is neked, de tudnod kell, hogy szívünkben őrzünk téged!

Azt is többször kifejtettem már itt neked, hogy mennyire sajnálom, hogy nem lehettél ott az esküvőnkön, ahol gyönyörű koszorúslány lettél volna! Yesung-gal azóta nem találkoztunk, de úgy tudom, jól van, semmi baja...

Azért írok most, mert tegnap végre kijöhettünk a kórházból, már alig vártam, hogy itthon lehessek a picivel. Jaj, Seobaby, annyira tüneményes kislány! Most éppen alszik, úgyhogy ki tudom használni ezt a kis időt.”

Tiffany ekkor felnézett a gép mellől, és megbizonyosodott róla, hogy kislánya édesded álmát alussza, és biztonságban van.

Ekkor hirtelen kinyílt a bejárati ajtó, és kisvártatva G-Dragon lépett be a szobába.

– Szia, Drágám! – suttogta a fiú, miközben üdvözlő csókot nyomott kedvese ajkaira – Hogy van a kislány?

– Alszik – nevette suttogva Tiffany, majd mindketten a rácsos kiságyhoz lopakodtak.

– Mindjárt jövök, csak kipakolom, amit vásároltam, oké? – mondta csendesen G-Dragon, majd óvatosan kilépkedett a szobából, mire Fany visszaült a gépéhez.

„Amikor beneveztünk téged a versenyre, még teljesen más ember voltam. Te voltál, aki megváltoztatott, aki megmutatta, hogy melyek azok a dolgok, amelyek fontosak az életben. El tudtad volna valaha képzelni, hogy nekem valaha gyermekem lesz? Én soha...

Korábban szinte viszolyogtam a gyerekektől, de amint karomba foghattam a saját kislányomat, hirtelen nem is értettem, korábban hogy gondolkodhattam így. Ráadásul Oppán még jobban meglepődtem! El ne áruld neki, de olyan helyes volt, amikor gügyögött a hasamhoz, mert a fejébe vette, hogy minden szavunkat hallja odabenn. Azt hiszem, minden nap újra belé tudnék szeretni.

Majd elfelejtettem. Van még valami, amit tudnod kell! A kislányunknak a neve”

Ekkor Tiffany félbehagyta az írást, mert a kisbaba váratlanul felsírt álmából, és gyorsan odasietett hozzá. Fany gyengéden karjába vette a babát, majd végtelen nyugalmat árasztó hangon csitítani kezdte:

– Seohyun, semmi baj... shh! Nyugodj meg, kicsim! Éhes vagy?

A kis Seohyun mintha megértette volna édesanyja szavait, hatalmas szemecskéivel Fanyra nézett, és egycsapásra abbahagyta a sírást.

– Áh, értem már! Nincs kedved aludni! – nevetett Fany – Kapcsoljuk be a rádiót, hátha hallhatunk valami szép zenét! Mit szólsz?

Tiffany bal karjával Seohyunt fogta, a másik kezével pedig a távirányítóval bekapcsolta a rádiót, mire a kislány újra sírni kezdett.

–  Most pedig, kedves hallgatóink, tekintsünk Amerikán túlra, és hallgassuk meg egy csodálatos hangú énekesnő gyönyörű dalát! Dél-Koreában már hetek óta vezeti a slágerlistákat, és itt, nálunk is egyre nagyobb sikereket könyvelhet el magának Kim Taeyeon, jöjjön tehát tőle az And one című szám!

Tiffany-nak felcsillant a szeme, és a pityergő lányt nyugtatva kezdte hallgatni a dalt.

A dal közepétől Tiffany azon kapta magát, hogy Taeyeonnal együtt dúdolja, sőt a dal vége felé vele együtt énekli azt. A kis Seohyun anyukája énekhangját meghallván varázsütésre megnyugodott, és csendesen elszenderedett Fany vállán, akinek az örömtől és a meghatottságtól hullani kezdtek a könnyei.

Átölelte a kisbabát, és a csodával felérő eseménynek hiretelen nem tudta, kinek legyen hálás. G-Dragonnak, aki mellette állt jóban és rosszban? Barátnőjének, Seohyunnak, aki a mennyekből is képes lehet vele ilyen csodát tenni? A piciny Seohyunnak, akinek a születése váltotta ki ezt belőle? Taeyeonnak, akinek a dala gyógyította meg?

Ekkor pillantotta meg a szekrény egyik polcán azt a szobrot, ami miatt egyszer felforgatta Jessica próbatermét, de akkor nem sikerült megtalálnia. Tiffany könnyes szemekkel elmosolyodott, majd visszatette Seohyunt a kiságyba.

VÉGE

The Sound of Love - 74

74.

Lee Teuk szavait valamennyi jelenlévő lélegzetvisszafojtva figyelte. Yoona és Yuri különösen elégedettek lehettek, hiszen a fiú minden mozdulatán érződött, hogy szeretné húzni az időt, amivel csak még jobban felcsigázta nemcsak a nézők, hanem a színpadon az eredményt váró két döntős kíváncsiságát.

„Istenem, csak rám szavazzon...” – gondolta Jessica, miközben látta, hogy Lee Teuk kimérten közeledik feléjük. Mindezidáig biztos volt abban, hogy Lee Teuk neki adja a szavazatát, de most, a döntő pillanatban elbizonytalanodott. Annyi mindenen ment keresztül, és olyan sok mindent tett azért, hogy a végén ő, és csakis ő lehessen a The Sound győztese. Idegességében szinte megfojtotta a kezében lévő mikrofont.

„Istenem, csak ne rám szavazzon...” – gondolta Taeyeon, miközben LeeTeuk-öt figyelte. Úgy érezte, ő mindent megtett azért, hogy felhívja a fiú figyelmét arra, hogy az ő szerelme fontosabb neki a győzelemnél. Tudta jól, hogy elérkezett a döntő pillanat, amikor végleges választ kaphat arra, hogy szerelme milyen mély érzéseket táplál iránta.

Lee Teuk talán izgatottságából, talán pont nyugodtságából kifolyólag lassan sétálni kezdett a színpad másik végén álló versenyzőkhöz, és közben belefogott sorsdöntő beszédébe:

– Kedves közönség, és mindenki, aki az értékelésemre kíváncsi, mielőtt megtudják, hogy kire szavazok, hadd meséljek el egy rövid történetet, amelynek a végére megtudják, hogy kinek adom a voksomat. Volt egyszer egy fiatalember, akinek volt szerencséje belekóstolni az előadóművészet minden csodálatos és kevésbé csodálatos részébe. Ez a fiatalember sikeres és elismert énekes volt, amikor egyik fellépése során véletlenül meghallott egy lányt énekelni. Az a lány olyan szívbemarkolóan és érzelmekkel telítetten adott elő egy balladát, hogy teljesen megváltoztatta a fiú felfogását az éneklésről, és egy életre megváltoztatta őt. A fiú sértődöttségből, hogy egy ismeretlen lány az, akitől lenne mit tanulnia, inkább soha többé nem lépett színpadra.

Ekkor Lee Teuk már nagyjából félúton járt Taeyeonhoz és Jessicához, és a két lány a fiú tekintetét kereste, azonban Lee Teuk a közönség felé nézett, miközben beszélt, de szép lassan egyre közelebb ért hozzájuk.

– Évekkel később hősünk találkozott egy másik lánnyal – folytatta Lee Teuk – Ez a lány határozott és célratörő személyiség volt, akit semmi nem tántoríthatott el céljaitól. A fiúnak szimpatikus lett, hogy egy ilyen ember kérte fel arra, hogy legyen az énektanára. Sokáig azt hitte, a tehetség mellett az ilyen akaraterő és céltudatosság jelentik az alapjait annak, hogy valaki a legeslegjobb énekes legyen. Később úgy alakultak a dolgok, hogy a fiú szembesült azzal, mivel is jár igazán, ha valaki túlzottan ilyen alapokból táplálkozik. Egy idő után kegyetlenné és könyörtelenné válik...

Lee Teuk ekkor ért oda Jessica elé, és utolsó mondatát már nem a közönségre nézve, hanem Jessica szemeibe mondta. Jessicának minden önuralmára szüksége volt, hogy ne pofozza fel nyilvánosan a fiút ezen szavaiért, viszont tekintetéből a mindössze pár centiméterre lévő Lee Teuk mindent kiolvashatott.

– Történetük főszereplőjét végül ismét összehozta a sors fintora azzal a lánnyal, aki miatt abbahagyta az éneklést – lépett tovább Lee Teuk, és immáron az izgatottságtól szinte ziháló Taeyeon szemeibe nézett – Másodszor ébresztette rá arra, hogy nem helyes úton jár, és nemcsak gyönyörű énekhangjával, hanem csodálatos személyiségével, gyönyörű szemeivel, és káprázatos megjelenésével teljesen levette a lábáról. Ez a lány mindössze egyvalamit kért tőle, mégpedig azt, hogy a fiú szeresse viszont őt. A fiúnak eltartott egy darabig, míg rájött, hogy mi jelenti az igazi győzelmet, és mivel adhatná bizonyságát szerelmének...

Itt Lee Teuk egy pillanatra félbehagyta mondandóját, mert centikre állt Taeyeontól, aki csillogóan könnyes, boldogságtól ragyogó szemekkel nézett rá viszont.

– Taeyeon, soha életemben nem láttam és hallottam a zenének ennyire alázattal bíró, az érzelmeknek ilyen tiszta teret adó, a hangzásnak pedig ilyen páratlanul fantasztikus élményt nyújtó előadást! Csodálatos voltál! A szavazatomat Jessicának adom, mert szeretlek téged, mindennél jobban!

Ekkor Lee Teuk átölelte Taeyeont, és gyengéden megcsókolta. Tae behunyt szemmel tette karjait a fiú nyakába, és viszonozta a csókot, miközben pár pillanatig döbbent csend támadt a helyszínen.

Hyoyeon volt az, aki lassan tapsolni kezdett, majd szinte azonnal követte őt minden jelenlévő. Kisvártatva a szerelmespár hatalmas tapsvihar közepette fogta meg egymás kezét, és mindketten meghajoltak a közönség előtt, hogy kifejezzék hálájukat szerelmük elismeréséért. Yoona és Yuri megdöbbenten, de ugyanakkor a meghatottságtól könnyes mosollyal az arcukon tapsoltak, és gyorsan Tae és Lee Teuk, illetve a mellettük álldogáló Jessica mellé siettek.

Jessica azt hitte, egy rossz álomba csöppent. „Senki nem hallotta, hogy én nyertem?” – gondolta. Felháborítónak tartotta, hogy elveszik tőle a nyertesnek kijáró ünneplés élményét, és ráadásul még csak fel sem tűnik senkinek!

– Ez valami elképesztő fordulat a versenyen, kedves nézőink! – kezdett magához térni a meglepetéstől Yoona – Egy csodálatos szerelmi szál alakult ki, melynek zálogául az ellenfélre leadott szavazat szolgált! Ez gyönyörű!

– Igen, nagyon megható! – sírta Yuri, aki boldogan nézte a szerelmespárt.

– Nos, tehát... – csitította Yoona a közönséget – Bár egyáltalán nem ilyen értékelésre és eredményhirdetésre számítottam személy szerint, de mégiscsak van egy végeredményünk! Az első The Sound nyertese tehát... Jessica! – mutatott a szinte remegő, rákvörös arcú lányra.

Jessica miután meghallotta a nevét, végre úgy érezte, megkaphatja a neki járó elismerést. Yuri átadta neki a nyertesnek járó serleget, majd a közönség felé kezdett integetve sétálni, akik Taeyeont és Lee Teuk-öt éltették. Jessica egyszerre feszélyezve érezte magát. Váratlan hőhullám csapott le rá, és alig kapott levegőt. A közönség sorai között néhol Tiffanyt, néhol Yesungot vélte felfedezni, pedig jól tudta, hogy nincsenek itt. Idegesen ide-oda kapkodta a fejét, szorongatva a serleget. Sokkal inkább hasonlított számára egy kísérteties álomhoz, mint egy győzelmi ünnepléshez ez az egész.

Habár mindenki tapsolt a győztesnek, Jessica ebből szinte semmit sem fogott fel. Mindenkiben támadó szándékot vélt felfedezni, és egy idő után a közönség minden tagját Tiffany-nak és Yesungnak látta. Lee Teuk valamiféle szörnyként jelent meg előtte, Taeyeon pedig óriásként emelkedett fölé. „Nem, akkor is én nyertem, nem vehetitek el tőlem a győzelmet!” – motyogta magában Jessica, akinek szemeiből őrület tükröződött vissza. Amikor meglátta Hyoyeon fölényes arckifejezését, nem bírt tovább a színpadon maradni, és riadt madárként sietett le onnan a színfalak mögé.

Yoona, Yuri, Hyoyeon és a közönség számára így nem volt más hátra, mint Taeyeon és Lee Teuk szerelmét ünnepelni, amelyhez csatlakozott a színpadra felrohanó IU és Lee Joon is.

– Most már tudom, hogy tényleg szeretsz engem! – súgta Lee Teuk fülébe Tae.

– Én pedig az előadásod közben rájöttem, hogy miért is szeretted volna, ha nem szavazok rád a versenyen. Szeretlek, és soha többé nem foglak elengedni téged! – ölelte meg Taeyeont Lee Teuk.

– Unnie! – kiabálta IU, szinte túlharsogva a hangzavart – Úgy örülök nektek! De nem zavar, hogy veszítettél? – kérdezte elkomorodott arccal.

Taeyeon megölelte húgát, majd így válaszolt, miközben fogta Lee Teuk kezét.

– Én ma este nem veszítettem semmit, IU! – mosolyogta.

A műsor végét követően még órákig tartott a stáb munkája, akik elpakoltak minden kelléket. Hyoyeon megvárta, amíg Taeyeon és Lee Teuk IU-val és Lee Joon-nal hazamentek, és azt is, míg Yoona és Yuri is visszavonulnak az öltözőikbe, hogy kipihenjék a ma esti izgalmakat. Hyo úgy döntött, még sétálgat egy kicsit, mielőtt ő maga is nyugovóra tér. Az öltözők előtt nem volt nagy nyüzsgés, ezért inkább arra indult. A folyosón csend honolt, egyelten lélek sem járt arrafelé. Az ajtók is zárva voltak, egyetlen ajtó volt résnyire nyitva hagyva, mégpedig Jessica öltözőjéből. Hyo nem tudta legyűrni kíváncsiságát, és bekopogott az ajtón. Mivel válasz nem érkezett, kihajtotta az ajtót, és belépett az öltözőbe.

– Nem fogjátok elvenni tőlem! Tiffany, ez nem a tiéd! Taeyeon, te nem vagy jobb nálam! – hajtogatta Jessica, miközben a serleget szorongatta, és a székében ülve ingatta a testét föl-le. Úgy festett Hyo számára, mint akinek teljesen elment az esze.

– Jól vagy? – kérdezte Hyo, némi aggodalommal a hangjában.

– Yesung? Nem... Téged is legyőztelek, meg Taeyeont is... Hol van Sooyoung? – motyogta Jessica.

– Látod, mondtam, hogy nem lesz jó vége annak, amit tettél... Remélem, ha lepihensz, utána újra magadnál leszel! Menj haza, és aludd ki magad! – mondta kedvesen Hyoyeon, mire Jessica zavart tekintettel nézett rá.

– De amíg alszom, Tiffany elveszi tőlem a serlegemet! Nem, nekem kell maradnom a legjobbnak! Menj innen! Te is csak le akarsz engem járatni! Tűnj innen! – kiabálta Jessica, majd matatni kezdett a fiókjában. Hyo nem várta meg, mit talál meg Jessica, jobbnak látta, ha magára hagyja, és engedelmeskedett.

Néhány lépést tett csak a folyosón, mikor valami furcsa, hangos, dörrenő, csattanó hang hallatszott Jessica öltözőjéből. Hyo tudta, ez biztosan nem jelent jót, ezért gyorsan visszaszaladt az ajtóhoz, és benyitott.

– Jézusom... – mondta zihálva.

The Sound of Love - 73

73.

Taeyeon korábban nem így képzelte el a verseny döntője előtti pillanatokat. Egész életében erre a percre várt, az volt az álma, hogy egy ilyen hatalmas közönség előtt énekelhessen, viszont most, hogy elérkezett az idő, nem a boldogság lett úrrá rajta. A színpad mellett feszülten egyensúlyozott egyik lábáról a másikra, és közben a körmeit piszkálta.

– Nyugodj meg, Unnie, fantasztikus leszel! – próbálta nyugtatni a mellette sertepertélő IU.

– Köszönöm, IU! – fogta meg testvére kezét elmosolyodva Tae – Csak tudod, nem gondoltam volna, hogy ilyen érzés lesz a döntőben színpadra állni...

– Nem szabad pont most elbizonytalanodnod! – hördült fel kedvesen, de határozottan IU – Én biztos vagyok abban, hogy te fogod megnyerni a versenyt! – emelte magasba a hüvelykujját biztatásul.

– Nyerni? – kérdezte költőien Taeyeon, miközben a szája szélét mosolyra emelte – Szerintem nem az a fontos, hogy Jessica vagy én nyerünk a végén. Persze, nagyon örülnék neki, ha így lenne, de sokkal jobban szeretném megölelni Sunny-t, jobban szeretnék duettet énekelni Rainával, jobban szeretnék még egyszer beszélni Donghae-vel, kimondhatatlanul szeretnék köszönetet mondani Seohyunnak, és... – ekkor már szemeiben könnycseppek gyülekeztek, de némi hatásszünetet követően folytatta – és nagyon szeretném, ha Oppa úgy szeretne viszont, mint ahogy én szeretem őt...

– Jaj, Unnie! – ölelte át IU nővérét, aki talán még sosem mutatta magát előtte ilyen sebezhetőnek – Én itt vagyok veled, és Sunnyt nemsokára meglátogatjuk... Nyugodj meg, és csak legyél olyan a színpadon, mint amikor nekem énekeltél a lakásunkban, rendben van? – kacsintott IU, mire Tae szipogva bólogatott egyet, és megpuszilta a lány feje búbját.

– Taeyeon! Beszélnünk kell! – kiabálta egy hang néhány méterről. A két lány körülnézett, és ekkor vették észre a közeledő Lee Joont és Lee Teuk-öt, aki még egyszer megismételte az előbbi mondatát, miután közelebb értek.

– Jieun, mi menjünk ide hátra, majd innen nézhetjük a fellépéseket! – mondta Lee Joon, és IU kezét megfogva húzni próbálta a színfalak mögötti részre, hogy Lee Teuk és Taeyeon kettesben maradhasson legalább egy kicsit.

– Jól van – egyezett bele IU – Unnie, ne feledd, amit mondtam! A fellépés után találkozunk, addig is hwaiting! – integetett nővérének, majd Lee Joon társaságában eltűntek a sötétségbe boruló átjáróban.

– Miért kerestél? – kérdezte kíváncsian csillogó szemekkel Tae.

– Nézd... – kezdte Lee Teuk magabiztosan, de mikor belenézett Taeyeon sötétbarna szemeibe, egyszerre megfeledkezett arról, hogy milyen szavakat is szeretett volna kimondani.

– Igen? – kérdezett ismét biztatásul a lány.

– Én csak... én csak azt szerettem volna, ha tudnád, hogy minden nap hiányzol... vagyis minden nap jobban hiányzol nekem... és azt is, hogy megérdemled, hogy te nyerj a versenyen, mert...

– Szóval, még mindig itt tartunk? – fordult el Tae csalódottan a fiútól – Tudd meg, a dalt, amit nemsokára énekelni fogok, életemben először nem a közönségnek, hanem neked, és csakis neked szántam, mert számomra fontosabb vagy nekem, mint bármi és bárki más az életben, és azt szeretném, ha melletted maradhatnék egész életemben. Benned megtaláltam azt az embert, aki mellett teljes egészet alkotok, és amikor láthatlak, mindig melegség önti el a szívem. Ha te csak egy kicsit is így érzel, azt tudni fogom a szavazatodból... Most pedig menj, mert Yuri már neked integet, hogy foglald el a helyed Hyoyeon mellett – mutatott a zsűritagoknak fenntartott helyek irányába Taeyeon, majd a szélviharként megjelenő Yuri már karon is ragadta Lee Teuk-öt, mire válaszolhatott volna.

– Oppaaa, már mindenütt kerestünk téged! Gyorsan, kezdődik a műsor! – rángatta Yuri a kővé dermedt fiút, aki szó nélkül elindult a helyére, de közben végig Tae tekintetét kereste szemeivel.

Ezalatt Yoona már a színpadon konferálta fel a döntő párost.

– A számos jelentkező közül hatvannégyen kaptak lehetőséget, hogy bebizonyítsák tehetségüket, és hétről hétre megmérkőzhessenek egymással, hogy megnyerjék a The Sound-ot! – ekkor hatalmas hangorkán támadt a közönség soraiban, akik kiabálásukkal, sikításukkal, tapsukkal fejezték ki hálájukat valamennyi versenyzőnek – Valamennyi versenyző megérdemli a tapsot és az elismerést, aki felléphetett az élő műsorokban. A versenyzők között barátságok, sőt néhol szerelmek is szövődtek, a tapasztalatszerzés mellett fejleszthették énektudásukat, mellyel kivívták a közönség és jómagam csodálatát... Itt szeretném még egyszer megragadni az alkalmat, hogy megemlékezzünk az elődöntőben is fellépő Seohyunról, aki tragikus sorsának ellenére örökre megmarad emlékezetünkben. Kérek mindenkit, hogy egy perces néma csenddel emlékezzünk meg róla!

Yoona szavaira elképesztő látvány tárult a jelenlévők elé. A talán több tízezer néző, valamint a stábtagok egy emberként álltak vigyázzba, és a hihetetlen hangzavart egy szempillantás alatt váltotta fel a megemlékezés néma csendje. A hosszú másodpercek alatt a fények eloltódtak, egyedül a kivetítő világított, amelyről Seohyun mosolygós fényképe nézett vissza a tömegre.

– Köszönjük! – mondta a mikrofonba sírásra hajló hangon a most színpadra lépő Yuri, akinek szavait óriási taps követte.

– Most pedig következzenek azok a percek, amelyre mindannyian vártunk a verseny kezdete óta! A döntő első versenyzője Jessica, aki elképesztő kisugárzásával babonázza meg a hallgatóságot! Köszöntöm tehát a fináléban Jessicát! – mutatott Yoona színpad közepén lévő zongoránál ülő Jessicára, aki miután elcsendesedett a közönség, belekezdett a dalába.

Miután Jessica befejezte az előadását, a tapsvihar közepette innen-onnan megütötte a fülét egy-két hang, akik Yesung nevét skandálták. Hiába próbálta, nem tudott úrrá lenni dühén, mikor ránézett Hyoyeonra, aki fölényeskedő pillantásokkal tudatta vele, hogy ő maga is hallja a bekiabálásokat. Ezután Lee Teukre nézett, aki pedig le sem vette a szemét Taeyeonról, úgy tűnt, nem is hallotta az ő előadását. Nehezen viselte, hogy közvetlenül a Seohyunról való megemlékezést követően kellett fellépnie, most pedig bármennyire is el akarta engedni a füle mellett, egyre jobban hallotta azt a pár embert, aki Yesungot éltette helyette. Ráadásul Hyoyeon gúnyt űz belőle, Lee Teuk pedig oda sem figyel rá.

Egyáltalán nem így képzelte el a döntő pillanatát. Úgy érezte, mindenkit jobban érdekel Taeyeon, Yesung, sőt, még Seohyun is, mint ő maga. Sértődöttségében még meghajolni is elfelejtett, csak a magára erőltetett műmosoly kíséretében ment le a színpadról, miközben integetett a nézőtér felé.

Amikor a színfalak mögé ért, dühét az egyik állványba való belerúgással próbálta levezetni, de ezzel csak annyit ért el, hogy a lába sajogni kezdett.

– Azt ugye már te is tudod, hogy a nővérem simán le fog énekelni téged a színpadról? – hallatszott IU hangja, mire Jessica rákvörös arccal hozzá, és a lányt hátulról átölelő Lee Joon-hoz fordult.

– Majd meglátjuk, ki fog nyerni kettőnk közül! – sziszegte Jessica.

– Kit érdekel az? Én csak azt mondtam, hogy a nővérem bármikor lepipál téged a színpadon, és ezt te magad is tudod! – válaszolta a nyelvét kinyújtva IU.

– Te kis nyavalyás! – lendítette a karját egy erőteljes pofonra Jessica, de Lee Joon elhúzta előle IU-t, és így Sica elvesztve egyensúlyát, a földre huppant.

– Megérte ezért? – nevette IU, majd Lee Joon unszolására otthagyták a még földön heverő Jessicát, akinek a fejében ez a két szó kezdett ismétlődni.

Ezalatt Yuri már a színpadra hívta Taeyeont, aki szomorú tekintettel pillantott az egyfolytában őt bámuló Lee Teuk-re, majd miután a közönség üdvözlő zsivaja alábbhagyott, felcsendült a The Sound utolsó fellépésének első üteme is.

A szívhez szóló ballada éneklése közben a „szeretlek” és a „sajnálom” szavaknál Taeyeont a sírás környékezte, de ennek ellenére végigénekelte a dalt, amelyet soha nem látott, őrjöngő taps követett.

Tae meghajolt a közönség előtt, majd ösztönösen Lee Teuk-re nézett, aki mintha szirént hallott volna énekelni, képtelen volt másra figyelni rajta kívül.

Miután Taeyeon lesétált a színpadról, IU azonnal a nyakába ugrott, és Lee Joon is elismerő arcmimikával fogadta. Tae boldog volt, hogy megoszthatta ezt az élményt testvérével, és könnyei, melyek utat törtek szemeiből, ezúttal a boldogság könnyei voltak.

Yoona és Yuri próbálta még minél tovább húzni a nézők idegeit, és a szavazást, de hamarosan eljött a pillanat, amikor lezárult a közönség szavazása, és megjelentek a megszokott fantomképek, mellettük a százalékos arányokkal, amely 84-16 volt.

– Elképesztő fölénnyel nyert a közönségnél az egyik versenyző, de hogy melyikük, azt csak a zsűri szavazatait követően tudhatjuk meg! – kiabálta szinte Yoona a mikrofonba. Ezalatt Tae és Sica a színpad két végéről felsiettek, hogy a pódiumról hallgathassák végig az értékelést.

– Halljuk tehát a zsűri, és először Hyoyeon értékelését! – szólt közbe gyorsan Yuri, majd minden szempár és kamera Hyo-ra irányult.

– Először is, szeretném megköszönni az élményt, amit számomra a verseny nyújtott. Sokféle embert ismerhettem meg, akik a legkülönbözőbb tulajdonságokkal rendelkeznek. Az eltelt idő során megtapasztaltam, mire képes az önzetlen barátság, mit is jelent az igaz szerelem, mire képes a győzni akarás... Taeyeon dala nekem kimondhatatlanul tetszett, ilyen átéléssel még soha senkit nem láttam énekelni, és ismét tökéletes előadást hallhattunk tőle. Szerintem kétség nem fér hozzá, hogy fantasztikus tehetséggel áldotta meg a sors, és remélem, az élet más területén is sikereket fog elérni. A közönség szavazatának eredményére lenne egy tippem, és szerintem az az eredmény az, ami igazán lényeges... Ezért úgy döntöttem, a szerintem esélytelenebbre fogok szavazni, ez pedig Jessica!

Hyoyeon szavai mindenkit megleptek a jelenlévők közül. Yoona és Yuri hirtelen szóhoz sem jutottak, a közönség sem tudott mit kezdeni a helyzettel, Taeyeon csak meglepetten figyelte az egyfolytában mosolygó Hyo-t. Az értékelést követően Jessica teljesen megalázottnak érezte magát, és az egyfajta könyöradománynak feltüntetett szavazatot, valamint Hyo gúnyos megjegyzéseit hallván szinte az agyvérzés kerülgette az idegességtől.

Yoona és Yuri egymásnak súgtak valamit, majd Yoona magához ragadta a szót.

– Elég szokatlan értékelést, és talán még furcsább érvekkel alátámasztott szavazatot hallhattunk Hyoyeontól, aki az ő szavaival élve megtippelte a közönség szavazatának végeredményét. Úgy döntöttünk, a másik zsűritag szavazata előtt megmutatjuk, vajon Hyoyeon jól ítélte-e meg, hogy melyik versenyzőre milyen arányban szavaztak. Lássuk hát, melyik szavazati arány, illetve melyik fantomkép kit takar! – nézett fel a kivetítőre, amelyben mindenki követte őt a helyszínen, a még mindig Taeyeont bámuló Lee Teuk-öt leszámítva.

– A közönség szavazatát kapja... – mondta Yuri, majd miután felvillant az eredmény, kiabálva folytatta – Taeyeon!

Yuri szavait minden eddiginél hangosabb ováció követte, képtelenségnek tűnt elcsendesíteni a tömeget. Néhány másodperc múlva viszont, mikor Yoona Lee Teuk-höz fordult, hogy döntse el, ki nyerje a versenyt, lélegzet visszafojtott csend támadt.

Lee Teuk úgy tűnt, most tért magához az ámulatból, majd felkelt a székéből, és lassan a két versenyző felé kezdett sétálni.

– Ha jól értem, az én szavazatom lesz a döntő... – kezdte Lee Teuk, majd nagy levegőt vett, és belekezdett az értékelésébe...

The Sound of Love - 72

72.

Két hét telt el Seohyun temetése óta. Elérkezett a „The Sound” döntőjének a napja, amelynek csakúgy, mint az előválogatásnak, Szöul adott helyszínt. A reggeli napsugarak még csak épphogy erőre kaptak, mikor Yuri éppen az öltözőjében foglalatoskodott az esti műsorra legmegfelelőbb ruhájának kiválasztásával, amelyet nem szeretett volna a stylist-jére bízni. Meg sem lepődött, mikor Yoona kopogás nélkül benyitott hozzá, hiszen gyermekkoruk óta ismerik egymást, és tudta jól, hogy legjobb barátnőjének nem szokása egy ajtón sem kopogni.

– Hogy vagy? – kérdezte ideges aggodalommal a hangjában Yoona, miután becsukta maga mögött az ajtót. Yuri abbahagyta a matatást, és egy hosszú sóhajt követően leült az egyik székre.

– Már valamivel jobban... Nagyon felzaklatott, ami szegény Seohyunnal történt. Nem tudom, van-e értelme így a döntőnek... – hajtotta le a fejét szomorúan. Yoona letérdelt elé, és Yuri mindkét kezét megfogva a szemébe nézett, és bátorító nyugalmat magára erőltetve így szólt:

– Nézd, kedvesem... – kezdte Yoona – Már a temetésen is láttam, hogy nagyon megviseltek téged a történtek, és nem tagadom, én magam is a hatása alatt vagyok még most is. Mindazonáltal a show-nak folytatódnia kell, már csak Seohyun miatt is! A múlt héten egy gyönyörű emlékműsor ment le a tv-ben, amelyben megemlékeztünk róla, és a visszajelzések szerint a nézők is szeretnék, ha lebonyolítanánk a döntőt ma este! És különben is... emlékszel, már gyerekkorunk óta terveztük, hogy megcsináljuk ezt a versenyt, és sikerült! Be kell fejezzük, amit elkezdtünk, még akkor is, ha egy ilyen szörnyű eset is történt! Kérlek, légy erős, és a kedvemért segíts nekem, hogy végig tudjam csinálni veled együtt, mert nélküled nem lenne értelme! – mosolygott Yoona, mire Yuri teljesen elérzékenyülve átölelte, és elpityeredve válaszolt:

– Jaj, Unnie! Nem is tudtam, hogy ennyire fontos vagyok a számodra!

– Yuri... te vagy az idősebb kettőnk közül, miért szólítasz Unnie-nak? – nevetett fel Yoona, mire Yuri nagy, kerekre nyitott szemekkel válaszolt:

– Azért, mert olyan vagy nekem, mintha az idősebb nővérem lennél, aki mindig vigyáz rám, megszid, mikor butaságot csinálok, lelket önt belém, mikor padlón vagyok, de a lényeg, mellettem van mindig, mikor szükségem van rá!

– Hát persze, hiszen mihez kezdenék én nélküled? Ki vidítana fel nap, mint nap a bolondozásával, ha nem te? – pöckölte meg Yoona barátságosan a lány homlokát, aki ettől összeszorított szemekkel és fogakkal nevetni kezdett.

– Szerinted ki fogja nyerni a mai versenyt? – kérdezte hirtelen tőle szokatlan komolysággal Yuri.

– Hmm, ezt nehéz lenne megmondani – gondolkodott el Yoona – A múltkori elődöntőknél nagyon meglepődtem több dolgon is. Először is, Yesung és Jessica párosából én a fiút vártam győztesnek, nemcsak azért, mert Yesung a közönség egyik kedvence volt, hanem azért is, mert Hyoyeon már az elejétől fogva a kedvenceként emlegette. Ehhez képest Hyo mégis Jessicára szavazott, és Lee Teuk is, ráadásul egyikük sem magyarázta meg túlságosan a döntését. Mondjuk, a történtek után ez már egyáltalán nem téma, de engem akkor is foglalkoztat ennek a miértje.

– Szerinted Jessica áll a dolgok mögött? – ráncolta össze a szemöldökét Yuri, és úgy tett, mint aki komolyan töri a fejét, de ez annyira mulatságosan festett Yoona számára, hogy elnevette magát.

– Ne vágj már ilyen képet, még a végén tényleg elhiszem, hogy Jessica meg merte tenni, amit ígért, vagyis, hogy manipulálja Hyoyeont. Bár Lee Teuk Oppa Jessica barátja volt, de szerintem Oppa már nem érez semmit sem iránta... – hunyorított Yoona, amivel nagyon meggyőző arckifejezést vágott, és Yuri nem is bírta legyűrni kíváncsiságát.

– Igazán? Ezt meg honnan veszed? Oppa végre kinézett engem magának, ugye? – csillant fel Yuri szeme, és kezeit imára kulcsolva boldogan a mennyezetre nézett.

– Ugyan, dehogy! – térítette magához az elvarázsolt lányt Yoona egy finom vállütéssel – Szerintem Taeyeon és szegény Seohyun párharca abszolút kétesélyes volt, bár az már korábban kiderült, hogy Seo-t imádta a közönség, mégis Taeyeon kapta a több szavazatot. Akkor is meglepődtem, mikor Taeyeon tényleg csodás előadása után Oppa rá szavazott, holott úgy emlékeszem, az élő műsorban egyszer sem adta neki a szavazatát. Emlékszel, hogy mielőtt Oppa kiviharzott, azt mondta, hogy nem tudja megtenni, hogy ne rá szavazzon, és kisétált? Én akkor egyszerűen csak dühös voltam rá, de miután volt időm végiggondolni, rájöttem, hogy Lee Teuk Oppa már régóta szerelemes lehet Taeyeonba...

– Micsoda? – kiáltott fel Yuri – Ennek semmi értelme! Ha régóta szerelmes lenne belé, akkor már az elejétől fogva rá kellett volna szavaznia! Szerintem túl sokat fantáziálsz! – legyintett végül nevetve.

– Lehetséges! – nevetett Yoona is – Különben is, ha Oppa szerelmes lehet valakibe, az csakis én lehetek! – döngette meg a mellkasát, majd mikor észrevette, hogy Yuri villámokat szikrázó szemekkel közelít felé, inkább úgy döntött, hogy folytatja – Jól van, jól van! Természetesen mindkettőnkbe szerelmes lesz Oppa, de rajtunk kívül senki másba! Hagyjuk ezt, inkább nézzünk szét, milyen ruhát vegyél fel ma este, hiszen mégis csak a döntő lesz!

Yuri erre bőszen bólogatott, majd mindketten elkezdték válogatni a hegyekben álló ruhahalmot.

Taeyeon ezalatt már a próbateremben volt, hiszen nemsokára kezdetét veszi a The Sound döntője, azonban gyakorlás helyett ezúttal a telefonját nézegette, mikor húga rányitotta az ajtót. Tae felkapta a fejét, majd kedvesen a testvéréhez fordult.

– IU, mit csinálsz te itt? Ilyenkor még aludni szoktál...

– Ugyan, Unnie, hogy tudnék aludni ma olyan sokáig? – nézett boci szemekkel nővérére, aki mivel ismerte őt, mint a tenyerét, kétkedő pillantásaival őszinteségre bírta – Oké, Oppa felébresztett, mert el kellett mennie valahová, én meg egyedül unatkoztam... Most jó? – tette hozzá durcásan.

– Gyere ide, te kis rosszcsont! – hívta magához Tae IU-t ölelésre tárt karokkal, aki szó nélkül engedelmeskedett – Éppen az előbb fejeztem be a chatelést Sunnyval, puszil téged!

– Ugye jól van, és vigyáz rá Kyuhyun és Sungmin Oppa? – mosolygott IU, mire Tae elengedte karjaiból, és bólogatva helyeselt.

– Igen, minden rendben velük, jól vannak. Egy reklámforgatásra mennek mind a hárman, és ma már nem igazán tudtunk volna beszélni, azért írt rám... Lee Joon és te? Veletek minden rendben van? Az utóbbi időben keveset beszélgettünk – kíváncsiskodott Tae, mire IU szeme felragyogott.

– Ha lehet, még jobban szeretjük egymást, mint azelőtt! Talán sosem fogom megtudni, hogy megbocsátottam volna-e Oppának, ha nem történik ez a szörnyűség szegény Seohyunnal... – mondta IU, és már csak attól, hogy eszébe jutottak a közelmúlt tragikus eseményei, könnyezni kezdtek a szemei, de folytatta – Viszont így rájöttem, hogy nem szabad elengedni azt a fiút, aki tényleg szívből szeret engem! És ugyanez vonatkozik rád is, Unnie! – kereste a szemkontaktust nővérével IU.

– Hogy érted ezt? – kérdezett vissza Tae, de valójában sejtette, hová akart IU kilyukadni.

– Még most sem tudom pontosan, mi volt az oka annak, hogy szakítottatok Lee Teuk Oppával, mert szokásodhoz híven nem árultad el a részleteket nekem. Azonban tudom, hogy te szereted őt, hiszen a vak is láthatja, és amennyire én látom, ő is ugyanígy érez irántad, Unnie! – győzködte IU testvérét.

Taeyeon elfordította a fejét, és ajkait harapdálva próbált magára erőltetni egy semmitmondó arckifejezést, de ez a legkevésbé sem sikerült neki.

– A részletek nem fontosak, a lényeg pusztán annyi, hogy Oppa nem tudja megérteni, hogy nekem ő sokkal fontosabb, mint a verseny, és csakis azt kértem tőle, hogy ha ő is így érez, akkor ne adja nekem a szavazatát még akkor sem, ha szerinte én lennék arra érdemes. Nem tudja, vagy nem akarja meglátni azt, hogy a verseny eredménye másodlagossá vált, számomra ő sokkal többet jelent, mint egy szavazat, vagy egy díj. Szerelmes vagyok belé, de amíg ilyen görcsösen ragaszkodik a versenyhez, nem lehetünk együtt, mert számomra a szerelem fontosabb mindennél, és amíg Oppa nem ugyanígy gondolja ezt, képtelen vagyok folytatni ezt a dolgot, mert mindig csak veszekednénk ezen. Reménykedtem benne, hogy szeretne velem még beszélni a döntő előtt, de nem keresett meg...

 – Bolond vagy te, Unnie... – csóválta meg a fejét IU – De én akkor is így szeretlek téged!

Taeyeon elmosolyodott, mikor húga átölelte, és hálásan megsimogatta a fejét. Arra gondolt, hogy mennyire szerencsés, hogy olyan emberek állnak mellette, mint IU és Sunny.

Lee Joon már mindenütt kereste Lee Teuk-öt, de sehol sem akadt a nyomára. Tanácstalanul tárta szét a karjait, majd bement a mosdóba, hogy kis szünetet követően ismét nekiállhasson felkutatni jóbarátját, aki még a telefonhívásaira sem válaszolt. Lee Joon benyitott a mosdóba, ahol nem túl rég takaríthattak, mert azonnal megérezte a csípős hipószagot. Miután elfintorodott a számára cseppet sem kellemes szagtól, megnyitotta a kézmosó csapját, és nyitott tenyereit alátartva várta, hogy teletöltődjön vízzel.  Pár másodperc múlva megmosta arcát, és belenézett a mosdókagyló feletti tükörbe. Ekkor hirtelen a hátsó fülkék egyikéből egy hang szólította meg:

– Hahó! Van itt valaki?

Lee Joon meglepődött, hiszen általában nem szokták megszólítani a férfi WC-ben, viszont ismerős volt neki a helyiségben visszhangzó segélykérő hang, ezért válaszolt:

– Izé... igen... Félve kérdezem meg, hogy segíthetek-e valamiben? – nézett felhúzott szemöldökkel és pici fintorral az arcán a hangforrás irányába, amely az egyik bezárt fülke mögül érkezett.

– Lee Joon, te vagy az? Hála Istennek! – válaszolta a hang megkönnyebbülten, amelyet Lee Joon most ismert meg.

– Lee Teuk! Már mindenütt kerestelek! Gyere, mindjárt kezdődik a műsor! – sóhajtott megkönnyebbülten.

– Van egy kis problémám... – kezdte Lee Teuk.

– Szükséged van valamire? – nevetett fel Lee Joon.

– Nagyon vicces, de mindent elintéztem, amiért bejöttem, viszont beragadt az ajtó, és nem tudok kijönni... Segítenél valamivel kinyitni a zárat? – visszhangozta Lee Teuk.

– Mióta vagy itt? – hahotázta Lee Joon, és a zsebéből előszedett egy bicskát, amivel elkezdte felfeszíteni a fülke ajtaját.

– Fogalmam sincs, pár órája lehet már... – sóhajtotta Lee Teuk – A fülhallgatóját maximális hangerőn hallgató takarítót leszámítva senki nem járt erre, már kezdtem feladni a reményt, hogy valaha ki fogok tudni jutni innen. Nincs elég helyem ahhoz, hogy ki tudjam törni az ajtót! – nevetett saját szerencsétlenségén.

– Beszéltél Taeyeonnal? – kérdezte Lee Joon, miközben az ajtó kinyitásán ügyeskedett.

– Még nem tudtam... Szerettem volna elmondani neki, hogy minden nappal egyre jobban hiányzik, és minden nappal egyre jobban szeretem őt, és hogy neki kell megnyernie a versenyt, mert ő az, aki ezt megérdemelné! El akartam neki mondani, hogy fontosabb nekem, mint bármi és bárki más az életben, és azt szeretném, ha mellette maradhatnék egész életemben. Azt akarom, hogy tudja, amióta ismerem, mindig is bearanyozta a napjaim, amikor láthatom, mindig melegség önti el a szívem. Nagyon kötődöm hozzá, és a legjobb dolog volt az életemben, hogy megismerhettem őt – válaszolta Le Teuk, mire az ajtó zárja végül megadta magát Lee Joon bicskájának, és végre szabaddá tette az utat kifelé.

– Szabad vagy, te hősszerelmes klotyómanó! – vigyorgott Lee Joon.

– Milyen tréfás ma valaki! – mutatta fel köszönetképpen, nevetve a középső ujját „megmentőjének” Lee Teuk.

– Tudod, a szuperhősök, mint én nem várnak köszönetet, de ez azért mégis csak túlzás! – röhögött Lee Joon igaz barátra jellemzően, majd hozzátette – Most viszont menned kell, tényleg mindjárt kezdődik a verseny!

Jessica már a fellépésre készen várta a pillanatot, amikor végre színpadra állhat a döntőben. Végignézett a körülötte sürgő-forgó embereken, mindenki tette a dolgát, hogy a The Sound utolsó adása felejthetetlen élményt nyújthasson valamennyi néző számára a televízió képernyőin innen és túl. Látta, ahogy Yoona és Yuri boldogan és büszkén végigtekintve az embereken egymásba karolva nevetgélnek. Ekkor észrevette Lee Teuk-öt, aki Lee Joon társaságában most érkezett meg Taeyeonhoz és IU-hoz. Úgy tűnt, Tae és Lee Teuk beszélgetnek valamiről, ami egyrészről azt sejtette, hogy együtt vannak, és ez Lee Teuk szavazatát jelentette az ő számára. Most azonban, hogy meglátta őket beszélgetni, valami furcsa érzés kerülgette, ami miatt mégsem tudott örülni.

Mivel Hyoyeon szavazatát a magáénak tudja, és ha Lee Teuk is rá szavaz, biztosan ő nyeri a versenyt, de ennek ellenére nem volt boldog. Ahogy meglátta ezt a négy embert, eszébe jutott Sooyoung, aki el sem búcsúzott tőle, mielőtt elhagyta az országot. Eszébe jutott Yesung, aki valaha szerette őt, és mikor utoljára találkoztak, csak az iránta érzett gyűlölet tükröződött a szeméből. Visszaemlékezett a Lee Teuk-kel együtt töltött időkre, amikor együtt próbáltak, vásároltak, nevetgéltek, de mostanra ő sem akar vele beszélni. Végül ott van Tiffany, aki a legeslegjobb barátnője volt, és vele tényleg megértették egymást. Amikor Seohyun temetését követően azt mondta neki, hogy „haragudni nem fogok rád ezentúl, de megbocsátani nem tudok”, szerette volna megölelni és bocsánatát kérni. Viszont mégsem tette...

Ahogy Jessica ezen gondolataiban elmerülve bámulta a távolban egymással beszélgető Taeyeont és Lee Teuk-öt, a mögüle felbukkanó Hyoyeon, miután meglátta a lány sóvárgó pillantásait, felnevetett:

– El sem hiszem, hogy a jégkirálynőnek is vannak érzelmei!

Jessica azonnal magához tért, és felháborodottan így válaszolt:

– Te jobban tennéd, ha magaddal, és nem velem foglalkoznál! Tudod, mi fog történni, ha nem úgy cselekszel, ahogy megbeszéltük!

– Tudom, mit vársz tőlem – mondta Hyo – Eddig azt hittem, azzal nyersz a legtöbbet, hogy ha neked adom a szavazatom, és te nyersz a versenyen, de most rájöttem, hogy talán tévedtem. Remélem, hogy ma este megnyered a versenyt, de később rájössz majd, hogy nem rólad fognak beszélni, hanem a fantasztikus hangú Taeyeonról, a szomorú sorsú, és csodálatos Seohyunról, a rendkívül tehetséges Yesungról, és a többiekről, akik még ezt megérdemlik. Egy év múlva senki sem fog arra emlékezni, hogy ki nyerte meg ezt a versenyt, amelyet követni fog több tucat tehetségkutató. Tudd meg, rád fogok szavazni, hogy te nyerjél, és saját magad tapasztald meg azt, milyen érzés, mikor elfelejtenek, és senki nem áll majd melletted azok közül, akik akkor is a barátaid voltak, amikor még nem értél el sikereket! Gratulálok, Jessica! – fejezte be Hyoyeon, majd otthagyta a szóhoz sem jutó Jessicát, akinek perceken belül a színpadra kell állnia.

The Sound of Love - 71

71.

Jessica nem igazán ismerte Seohyunt, de mégis úgy döntött, részt vesz a temetésen, ha már szinte mindenki ott lesz, akit ismer. Öltözete nem a hagyományos koreai gyászruha volt, hanem a nyugati hagyományoknak megfelelő, alkalomhoz illő fekete kosztümöt viselt. Ez volt az első dolog, ami miatt már akkor kirekesztettnek érezte magát, amikor a helyszínre érkezett. Jobbnak látta, ha csak a szertartás végeztével beszél Tiffany-val, akit azóta nem látott, hogy hajszál híján fejbe verte őt egy kalapáccsal. Amikor Yesung és Tiffany kettesben maradtak a tengerparton, Sica úgy döntött, megszólítja őket.

– Sziasztok! – köszönt Jessica némi kíváncsiskodó tartózkodással a hangjában.

Az eddig neki háttal álló Yesung és Tiffany az ismerős hangra hirtelen megfordult, majd a fiú egy-két lépést Jessica felé haladva haraggal és dühvel telt, de határozott hangszínen válaszolt:

– Te mi a fenét keresel itt? – kezdte Yesung – Nincs benned szégyenérzet? Neked még egy temetés sem szent? – folytatta egyre hangosabban, de Tiffany megfogta a karját, jelezvén, hogy hagyja abba a kiabálást.

– Hagyd, Yesung! Semmi szükség erre... – nézett Fany a fiú könnyekkel telt szemébe, aki összeszorított fogakkal és ököllel lehajtotta a fejét, de minden porcikájában érezte, hogy legszívesebben felrobbanna a méregtől.

– Nocsak, Tiffany... hirtelen te lettél a béke nagykövete? Ha jól emlékszem, utolsó találkozásunk alkalmával még kis híján megöltél engem! Na és te? – fordult ingerülten Yesunghoz – Te beszélsz nekem szégyenérzetről? Eltemetted azt a lányt, akinek megölted a szüleit? Még van bőr a képeteken lenéznetek és megvetnetek engem? – kérdezte Jessica sírástól remegő hangon, majd néhány másodperc múlva hozzátette – Ti ketten nem vagytok jobbak nálam! Én akarattal senkit sem bántottam, csak használom az emberek gyengeségeit... Lehet, hogy nem vagyok jó ember, de különb vagyok nálatok, akik csak aljas gyilkosok vagytok!

Yesung erre zokogni kezdett, és letérdelt Jessica elé, és közben ökölbe szorított kezekkel a földet bámulta.

– Igazad van... gyilkos vagyok, és ez a tudat utolsó pillanatomig kísérteni fog engem. Amikor a versenyen rájöttem arra, hogy te képes lennél felhasználni engem és szegény Seohyunt pusztán azért, hogy te legyél a nyertes, rájöttem, mi lehet az egyetlen módja annak, hogy feloldozást kaphassak bűneim alól, és elmondtam az igazságot annak, akinek mérhetetlen fájdalmat okoztam a tettemmel, és ez a személy megbocsátott nekem! Bár gondolom, te fel sem fogod, mit jelent ez a szó... – Yesung itt felnézett Jessicára, de még mindig térdepelt előtte – Viszont valamiben tévedsz, Jessica! Tiffany és én különbek vagyunk nálad, mert mi képesek vagyunk arra, hogy más embert jobban szeressünk saját magunknál! Erre viszont te soha nem leszel képes, ezért fogsz egyedül és magányosan megöregedni! – fejezte be Yesung, majd felkelt a földről, és G-Dragon után indult.

Jessica dühösen Yesung után fordult, de mielőtt megszólalhatott volna, Tiffany-ra nézett, aki megállította.

– Sica! Most, hogy így kettesben maradtunk, mondanom kell neked valamit! – kezdett bele Tiffany, akinek az arcáról mérhetetlen fájdalom és kimerültség tükröződött vissza.

– Mit akarsz? Tőled is megtudhatom, milyen ember is vagyok igazán? – kérdezett vissza Jessica némi iróniával a hangjában.

– Hogy jutottunk el idáig, Jess? – tette fel a kérdést Tiffany szinte rezignált nyugalommal a hangjában, mit sem törődve Sica gúnyolódásával, és közben az óceánt nézte, amelynek habjai már elnyelték Seo hamvait és a mellé helyezett virágokat is – Emlékszel, milyen jó barátnők voltunk? – mondta, és közben újra folyni kezdtek a könnyei, de Fany már tudomást sem vett róluk.

– Emlékszem – mondta Jessica, ezúttal mindenféle irónia nélkül, majd Fany mellé állt, és ő maga is a horizontra szegezte tekintetét.

– Az elmúlt napokban elgondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne visszaforgatni az idő kerekét, és helyrehozni azokat a dolgokat, melyek korábban tönkrementek. Néha jó lenne megint ott és akkor élni Amerikában, amikor még semmi nem romlott el. Ami az elődöntő után történt, arra nincs mentségem, egy pillanatra tényleg meg akartalak ölni... – mondta Tiffany egyfolytában az óceánt nézve – Seobaby viszont még utoljára megmentett attól, hogy visszafordíthatatlanul megkeseredett és bosszúvággyal telefűtött emberré váljak. Korábban téged okoltalak mindenért, ami velem történt, és bosszút akartam állni rajtad! Ezért jöttem vissza Koreába, ezért akartam elvenni tőled azt a szobrot, és ezért akartam azt is, hogy Seohyun legyőzzön téged a versenyben...

– Tiff... – szólt közbe Jessica – Egyszer már mondtam neked, hogy a szobrot nem azért őrzöm, mert büszke vagyok rá. Ami akkor este történt, azt én akkor tényleg nem akartam. A szobor mindig arra emlékeztetett, hogy ha megkezdtem egy utat, végig kell haladjak rajta, nem szabad semmit sem félbe hagynom, bármennyi áldozattal is jár ez együtt. Mondtam neked, hogy hagyd el Koreát! Miért nem hallgattál rám?

– Hogy miért? – nevetett fel kínjában Tiffany – Mert pontosan olyan voltam, mint te! Ha most azt mondom neked, hogy ne zsarold tovább a zsűritagokat a versenyen, és hagyd, hogy tisztességes versenyben derüljön ki, hogy te vagy Taeyeon a jobb, megtennéd? – fordult Jessica felé, aki szintén ránézett Fany-ra.

– Én nem zsarolok senkit sem, csak felvázolom a lehetőségeket! – fakadt ki Jessica – Mindketten pontosan tudják, hogy én vagyok az, akinek győznie kell, mert én alkalmasabb vagyok erre bárkinél a mezőnyben, de főleg Taeyeonnál!

Tiffany erre még utoljára vetett egy pillantást az óceánra, majd visszanézett az elvörösödött arcú Sicára, és így szólt:

– Ebben igazad lehet... Te vagy az egyetlen a versenyzők között, aki számára a győzelem mindennél és mindenkinél fontosabb. Ezért kívánom neked, hogy nyerd meg a versenyt, mert akkor fogod igazán megtapasztalni, hogy mennyire nem volt fontos ez az egész, és utána csak ürességet fogsz magadban és magad körül érezni!  Ami pedig a múltat illeti, haragudni nem fogok rád ezentúl, de megbocsátani nem tudok... Én nem vagyok olyan jó ember, mint Seohyun... Good-bye, Jessica! – köszönt el Tiffany, és a kocsi felé vette az irányt, ahol G-Dragon és Yesung már várta őt.

Amikor Tiffany odaért a két fiúhoz, G-Dragon a lány mellé lépett, és a hátára terítette a kabátját.

– Meg fogsz fázni ebben a vékony hanbok-ban! – mondta G-Dragon, majd gondosan eligazította a kabátot a lány hátán, aki ettől végre elmosolyodott.

– Nem is tudtam, hogy ilyen lovagias is tudsz lenni! Ki vagy te, és hová rejtetted az igazi GD-t? – mosolygott Tiffany.

– Jól jegyezd meg – fordult G-Dragon a partról az autójához sétáló Jessicát figyelő Yesunghoz – Amint kedves vagy a nőkkel, rögtön gyanakodni kezdenek!

– Mihez kezdtek most? – kérdezett vissza Yesung, nem reagálva G-Dragon intelmére, aki ránézett Tiffanyra, és csak azután válaszolt.

– Mivel Seo búcsúztató műsora már le van szervezve, elmegyünk Amerikába, és új életet kezdünk, minél előbb. Talán már holnap! – fogta meg a lány kezét, aki egy hatalmasat sóhajtott.

– Te nem jössz velünk, Yeye? – kérlelte Fany kedvesen becézve Yesungot, aki miután látta Jessicát elhajtani a kocsijával, újra az óceánt kezdte nézni.

– Azt hiszem, nem... Én is elmegyek innen, de nem Amerikába! Elhatároztam, hogy állatvédő leszek, és a tengeri ráják megmentésének fogom szentelni az életem! – szögezte le ellentmondást nem tűrően Yesung.

– Ez nem hangzik valami izgalmasan... – bökte ki G-Dragon, de Tiffany mérgesen oldalba bökte jelezvén, hogy fogja be a száját, így nem folytatta.

– Seohyun miatt teszed? – kérdezte inkább Tiffany.

– Ha most itt lenne, ahogy ismerem, biztosan azt kérné tőlem, hogy lépjek tovább, és éljem a saját életem, de képtelen vagyok ezt tenni... Képtelen leszek más lányt szeretni, mindenkit hozzá hasonlítanék. Hozzá, akinél csodálatosabb, őszintébb és tisztább jellem nem létezik... Úgy érzem, tennem kell valamit érte, és ha a tengeren, a rájavadászok ellen küzdve élem az életem, legalább közel lehetek hozzá! Hiszek abban, hogy Seo hamvai az óceán minden egyes apró élőlényében tovább élhetnek... Butaság? – fordult Yesung még mindig könnyes szemekkel Tiffany felé, aki együtt érző mosollyal az arcán megsimította a hátát, és így válaszolt:

– Ugyan... dehogy butaság!

Még pár percig mindhárman némán figyelték a tiszta égbolton a vöröses narancssárga naplementét, majd beszálltak az autójukba, és visszamentek a szállodába.

The Sound of Love - 70

70.

Seohyun temetési szertartására az általa hagyott végrendelet szerint került sor néhány nappal később. A végrendelet szerint a lány kívánsága az volt, hogy testének hamvait szórják szét a tengerparton, az óceánba. Amikor Tiffany megtudta, hogy legkedvesebb barátnője már régóta tisztában volt azzal, hogy hamarosan eljön az ideje annak, mikor a betegsége legyőzi a testét, napokig tartó sírógörcsöt kapott. Egész nap Seohyun kedvenc plüssmackóját szorongatta, és egyfolytában zokogott ágya szélén üldögélve, még enni sem evett semmit, aludni is csak akkor aludt, amikor már teljesen kimerült az egész napon át tartó sírástól.

A szertartás napjának reggelén Tiffany már korán felkelt. A szálláshelyül szolgáló motelszoba, melyet G-Dragonnal osztott meg, tele volt bőröndökkel, melyekben a saját holmijaikon kívül Seohyun összes cucca is helyet kapott. Fany ezen a reggelen felvette a gyászt jelképező fehér hanbok-ját, és Seo csomagjai közt kotorászott, amellyel felébresztette G-Dragont is.

– Mit csinálsz? – dörzsölte meg szemeit a fiú.

– Itt kell lennie valahol... – hajtogatta Tiffany, mit sem törődve a feltett kérdéssel.

– Szívem, elárulnád, mit keresel ennyire? – tápászkodott fel G-Dragon, és álmosan megvakarta a csupasz hasát, miközben szemeit egyre nagyobbra sikerült kinyitnia.

– Seo meg fog fázni, ha nem öltözik fel rendesen... Valahol itt van a sálja, tudod, az a piros pöttyös, amit úgy szeret! – válaszolta végre Tiffany, de közben egyre csak kutatott tovább, szétdobálva a bőröndök tartalmát.

– Fany! – szólt rá G-Dragon, de mivel a lány semmit sem reagált, odalépett hozzá, és megfogta a vállait, kényszerítve, hogy a szemeibe nézzen, és felhagyjon a rumlikeltéssel – Fany... a kislánynak nincs szüksége a sálra! – próbálta észhez téríteni a láthatóan nem tiszta tekintetű lányt.

– De, hiszen fúj a szél odakinn... nem szeretném, hogy megfázzon! – nézett körbe-körbe a sál után kutatva homályos szemeivel, amelyek kialvatlanságról és zavartságról árulkodtak.

– Tiffany! – rázta meg erélyesen a fiú, hogy észhez térítse – Seohyun... Seohyun meghalt!

– Meghalt? – kérdezett vissza a lány, miközben tekintete végre találkozott G-Dragonéval, és könnyezni kezdett – De ő nem halhat meg! – sírta el magát, eldobva a kezében lévő ruhadarabokat, mikor visszazökkent a kegyetlen valóságba, és leült az ágyra. G-Dragon leült mellé, és gyengéden megsimította Tiffany hátát.

– Tudom, hogy ez most milyen nehéz neked, hidd el, nekem is nagyon hiányzik a kislány... – szorította össze ajkait a fiú, megakadályozván, hogy ő is elsírja magát.

– Megígértem neki, hogy mindig mellette leszek, és nem engedem el a kezét soha többé! Még... még... még az utolsó szavaival is... – szipogta Tiffany félhangosan a keserves sírástól eltorzult hangján, miközben megállás nélkül hullottak a könnyei – Még akkor is értem aggódott, és köszönetet mondott nekem... Nagyon hiányzik... Miért én maradtam életben, és miért ő az, akinek meg kellett halnia? – zokogott tovább Tiffany a fiú nyakába borulva, aki átölelte, így próbálva megnyugtatni őt.

– Shh... – csitította G-Dragon, miközben még szorosabban próbálta ölelni a lányt – Te azért kell, hogy életben maradj, mert nem tudnék nélküled élni én sem! Seohyun pedig tovább él a szívünkben... Most pedig gyere, indulnunk kell, nemsokára ott kell lennünk a parton!

Tiffany válaszul bólintott egyet, majd megtörölte a szemeit, és segített G-Dragonnak is mielőbb elkészülni.

Yesung volt az első, aki a temetés helyszínére érkezett. Mivel Tiffany az elmúlt napokban teljesen alkalmatlan volt arra, hogy emberek közé menjen, Yesung vállalta magára, hogy teljesíti Seohyun utolsó kívánságát, és leszervezte a temetési szertartást, ahogy a lány szerette volna. Sikerült elérnie, hogy sem a média, sem a rajongók ne zavarhassák a szertartást, és még a The Sound stábjából is csak azok legyenek jelen, akik tényleg közel álltak Seohyunhoz. Yesung kiszállt az autójából a szerelme hamvait tartalmazó urnával. A tengerparton hűvös téli szél fújt, de az évszakban megszokotthoz képest egészen kellemes volt az időjárás, még hó sem esett. A fiú szinte átölelte az urnát, és lassan a végeláthatatlan víz felé lépkedett, miközben a távolba meredve bámult, és minden lépésnél egy hangtalan könnycsepp hagyta el szemeit.

Pár lépésnyire a parttól hirtelen megállt, és könnyektől áztatott arcát a kezében lévő urna felé fordította, melyet gyengéden végigsimított.

– Seohyun... – mondta Yesung – Nézd, milyen szép hely! Emlékszel, amikor megnéztük a rájákat az akváriumban? Akkor azt mondtad, szereted a rájákat, akik a vízben lábak nélkül is szabadon és gyorsan mozoghatnak, bárhová eljuthatnak, ahová csak akarnak! Azt mondtad, hálásnak kell lennünk nekik, és az a feladatunk, hogy engedjük őket élni, majd természetes úton és környezetben meghalni... Milyen lány vagy te? – a fiú ekkor hangosan is elsírta magát, és szinte már olyan szorosan ölelte az urnát, hogy félő volt, eltörik a kezében – Én voltam, aki a szüleid halált okozta, és egy életre a tolószékbe kényszerített, és te még megköszönted nekem, hogy szerethettél... Sokkal nagyobb büntetést kaptam bűneimért az élettől, mintha akkor börtönbe kerültem volna! – folytatta tovább, miközben egyre jobban átadta magát a szomorúságtól hulló könnyeinek, melyet a hűvös szél szinte azonnal arcára szárított.

– Én csak fájdalmat és szenvedést okoztam neked, de te ennek ellenére is szerettél engem! Nekem az a büntetésem, hogy miután megismerhettelek, és szerelmes lettem beléd, örökre a szívembe vésted magad, és mégis nélküled kell tovább élnem! – zokogta Yesung, majd térdre rogyott, de közben az urnát még az életénél is jobban védte.

Eközben sorban kezdtek megérkezni a többiek, először Tiffany és G-Dragon, majd IU, Lee Joon és Taeyeon, végül Yoona és Yuri vezetésével a The Sound stábjának néhány tagja Hyoyeonnal és Lee Teuk-kel együtt. Utolsóként Jessica is megérkezett, de ő nem tartott a többiekkel, hanem a kocsijánál maradva követte az eseményeket.

Tiffany, mikor meglátta a földön térdeplő, és könnyeit hullató Yesung kezében lévő urnát, végeláthatatlan sírásba kezdett ismét, és talán ha G-Dragon nem tartja erősen, össze is esett volna.

Több, hosszú percnek is el kellett telnie, mire Jessicát kivéve valamennyien az óceán szélén sorakoztak fel, és az egy-egy szál virággal a kezükben néma csendben emlékeztek meg Seohyunról. Mivel Tiffany és Yesung nem voltak olyan állapotban, hogy néhány mondatot szóljanak, G-Dragon volt az, aki elvette Yesung kezéből az urnát, majd miután körbenézett az egybegyűlteken, így szólt:

– Akit ma búcsúztatunk, nem volt ember… annál sokkal tisztább, őszintébb és csodálatosabb lény volt… Ő egy valódi angyal, aki rövid ideig látogatást tett a mi világunkban, és megmutatta nekünk, hogy mit is jelent az igazi tiszta lélek, és a leírhatatlan jóság. Ezen a földön a romlottság és a gonoszság egyre nagyobb méreteket ölt, és ezt a mocskos világot egy ilyen tünemény sem testileg, sem lelkileg nem bírta tovább elviselni. Megtanította nekünk, mit jelent az önzetlen jóság és szeretet, megmutatta nekünk, hogy léteznek még tiszta érzelmek. A feladata végeztével visszaszállt az égbe, ahol örökre olyanok között lehet, akik méltóak az ő csodálatos személyiségéhez. Boldog vagyok, hogy egy rövid ideig én is részese lehettem annak a csodának, annak a jóságnak, ami az ő szemeiből áradt. Mi csak hálásak lehetünk, hogy szaros kis életünk egy rövid pillanatában megcsodálhattuk őt, velünk lehetett, és vigyázott mindannyiunkra. Köszönjük neked kislány, nagyon szeretünk, és soha nem felejtünk el! Ég veled… – ezzel G-Dragon ezután óvatosan kinyitotta az urna fedelét, és az óceánba szórta a hamvakat.

A jelenlévők egyesével a vízbe helyezték a hozott virágaikat, amelyek a hamvakkal együtt lassacskán egyre távolabb sodródtak a parttól. Talán a leginkább IU és Yuri viselte nehezen a temetés hangulatát, mindketten folyamatosan és vigasztalhatatlanul sírtak. Lee Yoon IU-t, Yoona pedig Yurit próbálta csitítani, de az ő arcukról is a szomorúság tükröződött. Hyoyeon és Lee Teuk szemei előtt Seohyun fellépései rémlettek fel, csodálatos hangja örökre megmaradt emlékezetükben.

Taeyeon hihetetlennek érezte ezt az egészet. Felfoghatatlan volt számára, hogy Seohyun nem sokkal a halála előtt még belé öntött lelket, és fellépett a versenyen. Eleinte próbálta visszatartani könnyeit, de mikor Yesungra nézett, az arcára ülő fájdalomtól ő is keservesen sírni kezdett.

Tiffany úgy érezte, a megszakadt szívének egy darabját mossa el szép lassan a világtenger. Visszaemlékezett Seohyun kedves mosolyára, az együtt töltött vidám pillanatokra. Eszébe jutott első találkozásuk, azok az apró momentumok, melyekben éppen Seo haját fésülte, mikor együtt öltöztek, mikor csak úgy megölelte... Szinte hallotta csilingelő hangját, ahogy azt mondja: „Szeretlek, Unnie!”. Fany valószínűleg már kifogyott a könnyeiből, csak szomorú szemekkel nézte az óceánt, nézte azt a helyet, ahol Seohyun, az ő Seohyun-ja végső nyugodalmat lelhetett végre...

A rövid szertartás végeztével a jelenlévők szép lassan oszolni kezdtek, részvétüket nyilvánítva elsősorban Tiffany-nak és Yesung-nak. Amikor IU és Lee Joon odalépett a G-Dragon által támasztott, teljesen maga alatt lévő Tiffany-hoz, IU a sírástól pirosló arcával így szólt a lányhoz:

– Azt hiszem, most értettem meg, amit Sunny Unnie mondott rólad korábban... Én nagyon nem kedveltelek, de ő mindig azt mondta, hogy te igenis jó ember vagy! Akkor ezt egyáltalán nem tudtam mire vélni, mert nem hittem el rólad, hogy képes vagy emberi érzelmekre. De most már látom, hogy tévedtem... Aki ennyire tud szeretni valakit, mint te ezt a lányt, az biztosan nem rossz ember! Szeretném, ha nem maradna közöttünk harag a múltban történtek miatt! Mit szólsz hozzá? – kérdezte könnyes mosollyal az arcán IU.

– Bocsáss meg nekem, azért, amit korábban tettem, nem volt szép tőlem... És te se haragudj rám – fordult Tiffany Lee Joon-hoz – Én sem szeretném, ha haraggal válnánk el egymástól! – viszonozta a mosolyt Fany, és ebben a pillanatban úgy érezte, ha Seohyun itt lenne közöttük, most örömében tapsolna és ujjongana. Szinte érezte, ahogy Seo megfogja a kezét, és a mosolygó arcához emeli, és ettől olyan melegség öntötte el a szívét, hogy megkönnyebbülést érzett a mellkasában.

IU és Lee Joon megölelték Tiffany-t, majd a letargikus állapotban lévő Yesunghoz léptek, aki szemeivel még a távolban épphogy látható virágokat követte figyelemmel.

– Fogadd őszinte részvétünket! – mondta Lee Joon, és IU-val együtt meghajoltak.

– Ti mit gondoltok, miért érdemes élni? – kérdezte váratlanul Yesung, de közben még mindig a távolban egyre messzebb úszó virágokat nézte. Költői kérdésére nem kapott választ, így folytatta – Az emberek csak akkor veszik észre, hogy mi az, ami igazán fontos, mikor már többé nem lehet az övék. Seohyun álma az volt, hogy szabadon járhasson, a saját lábait használva sétálhasson egyet, ahová csak akar... Ezért szerette a vizet, ahol megszűntek a kötöttségei.

– Miért mondod el ezt nekünk? – kérdezte meg IU.

– Amikor Seo rosszul lett, ti is ott voltatok, és nekem úgy tűnt, valamin éppen vitatkoztok... Ha rám hallgattok, és szeretitek egymást, akkor nem vesztegetitek az időtöket, és kihasználjátok az életetek minden egyes percét, ami olyan drága... Ha csak egyetlen percre újra láthatnám azt a lányt, akit szívből szeretek, mindenemet odaadnám, amim csak van! – mondta Yesung könnyes szemekkel, majd végre ránézett IU-ra és Lee Joon-ra, és így folytatta – Fogadjátok meg a tanácsomat, és használjátok ki azt az időt, amit a sors nektek és a szerelmeteknek szánt, ne járjatok úgy, mint én, akinek ez már nem adatik meg...

– Így lesz – mondta IU, és megfogta Lee Joon kezét, majd a fiú szemeibe nézett – Már tudom, hogy kit szeretek, és ki mellett akarok maradni, amíg csak élek!

– Én is megfogadom, amit te és Seohyun is mondtatok – vágott közbe Lee Joon – A történtek ráébresztettek arra, hogy amire igazán szükségünk van, az akkor hiányzik a legjobban, mikor lemondunk róla, és már nem a miénk. Soha többé nem engedem el Jieun-t! Köszönjük jóságodat! – fejezte be Lee Joon, és IU-val kézen fogva az autójuk felé sétáltak.

Ezalatt Taeyeon is részvétét fejezte ki Tiffanynak, aki utánaszólt az épp távozni készülő lánynak:

– Taeyeon! – mondta, mire Tae kérdően hátrafordult – Csak azt szerettem volna mondani, hogy nem kell tartanod attól, hogy elárulom a titkodat! Sajnálom, hogy a múltkor úgy viselkedtem, már látom, mi a helyes, és mi nem az... Meg tudsz nekem bocsátani? – fogta meg Tae kezeit Tiffany, mire Taeyeon elmosolyodott, és szinte azonnal rávágta:

– Nincs miért megbocsátanom neked, mivel te nem tettél ellenem semmi rosszat. Őszintén kívánom neked, hogy megtaláld a boldogságod, és tudom, hogy Seohyun is ezt akarná!

Tiffany a szája elé emelte a kezét, mert újra a sírás kerülgette, de Tae a lány szemeiből a köszönetet olvasta ki, és búcsúzóul kissé meghajolt, majd IU és Lee Joon után sietett. G-Dragon közben előrement, hogy megbeszélje a még az autóknál álldogáló stábtagokkal, hogy a Seohyun emlékére szervezett műsor, amelyre pár nap múlva kerül sor, milyen feltételekkel kerülhet leforgatásra, így a parton csak Tiffany és Yesung maradt, mikor valaki megszólította őket. Jessica volt az.